Wojciech Bońkowski borszakíró, a legnagyobb elérésű lengyel bormagazin főszerkesztője, aki rendszeresen publikál meghatározó nemzetközi boros felületeken is. Mindemellett a Decanter World Wine Awards zsűritagja, Master of Wine hallgató és a Polish Wine Trade Association elnöke. A Hungarian Wine Summiton Mészáros Gabriella vezető hazai borszakértővel és oktatóval mutatja be az édes tokaji borok világát. E bortípus kapcsán kérdeztük meghatározó emlékekről és a jövőben rejlő lehetőségekről.
A Hungarian Wine Summit célja, hogy minél több nemzetközi figyelmet irányítson a magyar borokra. Mit gondol, miért lehetünk érdekesek a nemzetközi figyelemre?
A válasz nyilvánvalóan a magyar bor történelmi hagyományaiban és jellegzetes stílusaiban keresendő, illetve az itt található kiemelkedő termőhelyekben, elsősorban a kialudt vulkánokra gondolok, mint pl. Somló, Badacsony, Tokaj, hogy csak néhányat említsünk. Mindez a magyar életbe mélyen beágyazott borkultúrával párosulva olyan jelentős minőségi potenciált ad Magyarországnak, amelyet a nemzetközi borfogyasztóknak feltétlenül fel kell fedezniük.
A magyar borágazatban sokan úgy vélik, hogy a mai vásárlók nem isznak édes borokat, és az alacsony kereslet miatt idő- és erőforrás-pazarlás az édes borok előállítása. Ön osztja az ő véleményüket? Lát kiutat ebből a kényszerhelyzetből?
Az édes borok fogyasztásának csökkenése inkább globális jelenség, mint tipikusan magyar. Persze az édes borok kategóriájának hagyományos jelentősége miatt Magyarország számára ez különösen égető probléma. A prognózisok semmi jót nem ígérnek az édes borok tekintetében, nehéz lesz belátható időn belül visszatérni a magasabb fogyasztáshoz. Ám a portóiak példája azt mutatja, hogy az értékesítés volumenének globális csökkenésének nem feltétlenül kell egyet jelentenie a bevétel csökkenésével. A prémium borok továbbra is vonzóak lesznek. Az olcsó édes borok azok, amelyek el fognak tűnni (és ez talán jobb is így), az olyan különlegességek viszont, mint a tokaji aszú biztosan megmaradnak.
Ön szerint mitől olyan különlegesek a tokaji édes borok?
Technikai szinten a botritisz megbízható gyakoriságú képződése, illetve a hagyományos, szemenként válogatott szüret lehet a titok nyitja. Nincs még egy olyan régió a világon, ahol ilyen rendszeresen ilyen koncentrációjú botritiszes borok készülnének. Én személy szerint a legjobb édes tokaji borok egyensúlyát és harmóniáját tartom rendkívülinek: a hűvös klíma egyedülálló frissességet kölcsönöz, az egyensúlyt biztosító savak olyan mesterien kidolgozottak, hogy még 200 gramm/l cukortartalom mellett is egyes borok szinte száraznak tűnnek.
Ha ki kellene emelnie egy édes tokaji bort, amelyről különösen szép emlékei vannak, melyik lenne az?
Sok szép emlékem van, de biztosan az egyik legkülönlegesebb palack, amit volt szerencsém kóstolni, a Királyudvar 2002-es 6 puttonyos Lapis aszúja volt, ami a Pannon Bormustrán, ahol zsűritag voltam, csúcsbor lett. Amikor a pincér felszolgálta a bort, teljes csend lett a teremben, majd a zsűri egyik tagja – aki az előző estét azzal töltötte, hogy meggyőzze a nemzetközi kóstolókat, hogy végre egy vörösbort kell díjaznunk – felállt és tapsolt. A későbbi években többször is megkóstoltam ezt a bort, és számomra változatlanul a mélység, az egyensúly és a puszta minőség felülmúlhatatlan példája.
Az elmúlt években az édes szamorodni kategória erősödésének lehettünk tanúi. Ön szerint melyikben van több potenciál, az édes szamorodniban vagy az aszúban?
Attól függ, hogyan definiáljuk a potenciált; a szamorodni jó anyagi megtérülést nyújthat a borászoknak, és megőrizheti a botritiszes szüretelés nemes művészetét. Az abszolút minőséget tekintve nem vitás, hogy az aszúborok a magasabb koncentrációjukkal és a különleges termelési módszerrel egyértelműen lenyűgözőbb, mélyebb, érettebb borstílusok megjelenítésére alkalmasak. Mivel az édes borok piaca világszerte egyre inkább a prémium szegmens felé tolódik, az aszú lesz az a kategória, amelyre a figyelem irányul. Az édes szamorodni mint középkategóriás termék kereskedelmi ellentmondásnak bizonyulhat, mondom ezt annak ellenére, hogy sok szamorodnit élvezek, és egyfajta „kapunyitóként” szolgálhatnak. És remélem, hogy egyre több termelő készít majd száraz szamorodnit!
Idén tavasszal Magyarországra látogat. Van valami, amit különösen vár?
Alig várom, hogy felfedezzem az általam kevésbé ismert régiókat, mint például Etyek, Mór vagy a Bükk. És azt is, hogy megismerjem a magyar borászok fiatal generációjának gondolkodását, ami mostanra teljesen átformálta a történelmi borhagyományról kialakult képet.